Sorsukra hagyott állatok

Már régen szerettem volna erről a témáról írni, úgy fél éve, mikor az Illatos úti állatorvos blogját olvasgattam (ebdoc.hu -> Gyönyörű képeket készít, a menhelyi kutyákról, csekkoljátok!).




Én imádom az állatokat, szeretnék a jövőben velük foglalkozni, ezért is üt szíven, mikor olvasgatok ezekről a tehetetlen kutyákról, akiket bevisznek az Illatos útra/kitesznek az utcára. Ők mindent feláldoznának a gazdájukért, de sajnos ez nem kölcsönös.
Ártatlan, kedves lények, akik egyedül nem tudnak boldogulni az emberek zavaros világában, és szükségük van egy társra, aki megérti minden szavukat. Szerencsére sokkal többen vannak azok, akik segítenek nekik, és újra felélesztik bennük az emberekbe vetett hitet. Jó példa ilyenekre, bár nem menhelyen leadott háziállatról szól, a Budakeszi Vadaspark kisrókájának története.
Még tavaly történt eset. Sajnos a mamáját valaki halálra gázolta, így a picike egyedül maradt, és az árokban sírt. Szerencsére egy autós észrevette, így meg tudták menteni a kölyköt. Az egyik gondozó vállalta a nevelését, és mára boldog lakója ő is a vadasparknak.

Néha menhelyek elvihető kutyáit szoktam nézegetni, meg a kommenteket, amiket az emberek alattuk hagynak, és csak fogom a fejemet. Ez már a másik véglet. Olyan durva dolgokat írogatnak oda, hogy mit tennének azzal, aki bántotta ezt a szegény kutyát, hogy az ugyanolyan, vagy rosszabb szint, mint az állat volt gazdája. Lehet, hogy én látom rosszul, de ez nem segít a kutyákon, ami megtörtént, az megtörtént.

(Annyit tudnék még beszélni, és írni ebben a témában, csak már nem tudom hogyan köthetném össze a szövegnyalábokat, így be is fejezem.)